Ritkán mérik írásban a fejvadászok az általános műveltséget, ám a szóbeli beszélgetésen célzott kérdésekkel sok minden kideríthető. A lexikális tudás mellett a szókincs, a megfogalmazás, a kíváncsiság a világra való nyitottság indikátorai. Vannak cégek, ahol kizárólag szaktudással lehet érvényesülni, ám a vezetők szeretik a nyitott, széles látókörű munkavállalókat.

Hirdetés

Vannak cégek, amelyek már írásban is tesztelik a látkört. Egy közgazdász végzettségű nő internetes naplójában azt írta: állásinterjúja tesztírásos részében általános műveltsége részeként arról is faggatták, kicsoda Vízi E. Szilveszter és Göncz Kinga. Általános műveltség nélkül egyébként a Nemzetbiztonsági Hivatalba sem lehet bejutni. A kiválasztás második körében ugyanis műveltségi tesztet kell kitölteni.

A szókincs, a mondatformálás is árulkodik

A tesztírásos próba egyelőre ritka, szóban viszont minden apró jel árulkodik világra való nyitottságunkról. "A műveltséget és a tájékozottságot kiválóan fel lehet mérni külön teszt nélkül is a szókincsből, a mondatformálásból, a szakmai kérdésekre adott válaszokból, vagy a megadott hobbiból, különösen, ha az a kultúrához kapcsolódik. Beszédes lehet még a megfogalmazás módja - például az, hogy idéz-e a szakmai példák bemutatásánál közismert szólást, szállóigét, vagy milyen hasonlattal, szóképpel közelít-e meg egy-egy problémát"- mutat rá Lovász Sándor, az Ázsió Személyzeti és Gazdaságpszichológiai Tanácsadó Iroda vezetője.
Vannak személyzeti tanácsadók, akik az önéletrajz hobbi rovatát nézik és ez alapján kérdeznek. Aki például szeret utazni, és nem tud beszélni a bejárt országról, máris rossz hatást kelt az interjúztató szemében.

Stephan Frettlöhr, az Egyesült Államokban dolgozó tanácsadó például minden jelölttől megkérdezi, hányan viselnek pelenkát Németországban. Nem a pontos számra kíváncsi, hanem, ki hogyan közelíti meg a kérdést. Be tudja-e határolni nagyságrendileg Németország lakosságát, az ország korfáját vagy se kép, se hang a kérdés hallatán...

Sokan elvéreznének...

Vannak személyzeti szakemberek, akik inkább nem bolygatják a műveltségi kérdéskört. A korábban magyartanítással is foglalkozó Joó Zsuzsanna karriertanácsadó szerint ha komolyan venné a HR-es szakma az általános műveltség vizsgálatát, még a legalkalmasabbnak tűnő jelöltek is rögtön kihullanának a rostán. "Találkoztam már szociológusnak készülő fiatallal, akinek a kedvenc olvasmányai mindössze néhány, kevésbé színvonalas női magazinra korlátozódtak" - mondja.

Szakbarbárok és széles látókörűek: egyaránt keresettek

A fejvadász szakma képviselői megosztottak abban, vajon tájékozott, széles látókörű, több mindenhez hozzászólni tudó munkatársat vagy vérprofi szakbarbárokat keresnek-e a munkaadók. Joó Zsuzsanna szerint sajnos még a legtöbb, személyes kapcsolatot és problémakezelést igénylő ügyfélszolgálatos vagy értékesítői pozícióban is gyakorlatilag elhagyható a széles látókör. Hiszen a céges tréningeken, a munkatársak betanításánál szinte pontról pontra végigveszik a munkavégzés során előkerülő problémákat, a rájuk adandó válaszokat.

"Az utóbbi 10 év tapasztalatai alapján ma már szakbarbársággal szinte lehetetlen érvényesülni" - állítja ezzel szemben Lovász Sándor, az Ázsió Személyzeti és Gazdaságpszichológiai Tanácsadó Iroda vezetője. "Egy amerikai megbízónk informatikust keresett. Végül az öt esélyes jelölt közül arra a fiatalemberre esett a választása, aki előzőleg több évet dolgozott egy könyvtár informatikusaként. Ő nem csak szakmai tájékozottságával, hanem műveltségével és az IT-s szakmai problémák közérthető tolmácsolásával is felkeltette a cég figyelmét" - hoz példát.

A műveltség fejlesztése hosszú folyamat

Az általános műveltséget nehéz egyik napról a másikra javítani, ugyanis ez folyamat eredménye. Aki kíváncsi, érdeklődik a világban zajló történések iránt, rendszeresen olvas könyvet, újságot, valószínűleg sikeresen veszi a műveltségpróbát. A kampányszerű tanulásnak kevés a hozadéka. Az is visszájára sülhet el, ha olyasmivel példálózunk, amiről csak mozaikszerű ismereteink vannak.

Takács Gabriella