Gyors kiégés, túlhajszoltság, extrém esetben egészségromlás is lehet annak a következménye, ha minden kérésre igent mondunk a munkahelyen. Ugyan az utasításoknak való nyílt ellenszegülés veszélyes, azonban lehet véleményünket úgy csomagolni, hogy főnökünk vagy munkatársunk átgondolja kérését. Hogyan lehet javítani érdekérvényesítésünkön?

Hirdetés

Péntek késő délután, menetkészen, már kabátban állunk az iroda ajtajában - de mielőtt indulnánk, szintén távozni készülő kollégánk az utolsó pillanatban kezünkbe nyom egy köteg iratot. A feladat: faxot küldeni helyette... A fenti jelenet sok munkahelyen tipikus: a kérdés csak az, vajon tudunk-e nemet mondani? Vagy újból és újból meghajlunk az erősebbnek hitt akarata előtt, egyszersmind irodai "balekot" faragva magunkból?

Nők és pályakezdők veszélyeztetettek

A tapasztalatok szerint általában nők és a pályakezdők azok, akik a kollégák rosszallásától és esetleges ellenszenvétől tartva nem merik visszautasítani a többiek kéréseit. Helyette inkább rendszeresen vállalnak plusz feladatokat, folyton túlóráznak és egészen extrém időpontokban is elérhetők telefonon... Veszélyeztetettek még azok is, akik újak a munkahelyi csapatban.

"Gyakran keresnek fel karrier-tanácsadáson, munkahelyváltás céljából túlhajszolt, fáradt, csalódott hölgyek. Szinte mindegyiküknél visszatérő fordulat, hogy aránytalannak érzik a munkavégzésükbe befektetett energia mennyiségét és az ezért cserébe kapott - vagy éppenséggel nem kapott - anyagi és erkölcsi megbecsülést" - kezdi tapasztalatának összegzését Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó. "Aztán egy kicsit jobban a dolgok mélyére ásva kiderül: frusztrációjukért igen sokszor a nemet mondás képességének totális hiánya a felelős. Folyton átvállalnak valamit a többiektől, bizonyítani akarnak vagy épp örökösen túlóráznak. Erre a rétegre emellett az is jellemző: míg kollégáik érdekeit igyekeznek a legmesszebbmenőkig szem előtt tartani és mindig kiállnak a többiekért, magukat sajnos rendszeresen kifelejtik az érdekérvényesítésből " - magyarázza a karrier-tanácsadó.

A szakember úgy látja: sokan gyermekkorukból hozzák magukkal ezt a modellt. "Kislányként sokan nap mint nap azt tapasztalták, akkor mennek zökkenőmentesen a dolgok, ha észrevétlenül belesimulnak a környezetbe és semmivel szemben nincsen ellenvetésük."

Először a hétköznapi életben gyakoroljunk

Joó Zsuzsanna szerint azért nem lehetetlen feladat az önérdek-érvényesítés és a "nemet mondás" képességének fejlesztése vagy ha kell, épp elsajátítása. Mindehhez azonban az alapos önismeret mellett rengeteg tudatos gyakorlásra is szükség van. "Célszerű addigra megszerezni a szükséges rutint, mire új munkahelyre kerülünk. A megszokott munkahelyi környezetben ugyanis nagy megrökönyödést válthat ki, ha hirtelen megtáltosodik a korábban mindig meghunyászkodó kolléga"- magyarázza. A változás így gyakran többet árt, mint használ - a dolgozók sem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött változással és a légkör is megromlik. Nem véletlenül kell tehát körültekintően megválasztani, hol kezdjük el fejleszteni magunkat.  

"Javasolt elsőként nem a munkahelyen, hanem a hétköznapi élet egyéb területein - például a bevásárlóközpontban, a kasszánál vagy épp egy étteremben elkezdeni a gyakorlást. Például udvariasan, de határozottan szóljunk rá a pénztársorban lopva elénk tolakodni akarókra, jelezzük bátran, ha vásárlásnál kevesebb pénzt kaptunk vissza a szükségesnél. Szóljunk a felszolgálónak, ha tévedésből nem a megrendelt ételt hozta ki vagy magasabb árakat számlázott. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják: aki ezeken a területeken rendszeresen a rövidebbet húzza, az általában munkahelyén is hajlamos hasonlóan viselkedni." A tanácsadó azonban mind az irodában, mind az élet egyéb területein óva int az indulatosságtól.  "Legyünk határozottak ezekben a helyzetekben, de ne csináljunk mindebből érzelmi kérdést"- fűzi hozzá.

Ha veszélyben érezzük magunkat

Szintén az indulatmentes és megfontolt problémakezelés fontosságára hívja fel a figyelmet Szathmáriné Balogh Mária, a Convictus-Consult Szervezetfejlesztő és Vezetési Tanácsadó Kft vezetője. A  munka- és  szervezetpszichológus is úgy látja: bizonyos körülmények között nem csak célszerű, de szükséges is nemet mondani. "Indokolt nemet mondani a munkavállalónak az olyan munkáltatói utasításokra, amelyek saját vagy  a kollégák egészségét veszélyeztetik - például speciális védőfelszerelés nélkül kellene egészségre káros munkákat elvégezniük.
 
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a munkáltató kifejezetten törvényellenes dolgokra szeretné rábírni a beosztottakat"- magyarázza. Persze nem minden helyzetben erről van szó. Konfliktusforrást eredményezhet az is, ha teljesíthetetlen határidőn belüli vagy épp újszerű problémák korszerűtlen eszközökkel való megoldására kívánják rávenni a munkavállalókat.

Ne mondjunk azonnal, kategorikusan nemet

"A vezetők gyakran automatikusan döntenek egy-egy helyzetben, azt gondolván, csak a régi módszerrel lehet megoldani a felmerülő problémákat. Sokat segíthetnek ugyanakkor a problémamegoldásban az erre tiszteletteljes "szükséglet alapú kommunikációs" módot alkalmazók. Gyakran előfordul, hogy egy helyzetre vagy szükségletre csak egyféle megoldást lát a vezető, és ezért a szükséglet többféle megközelítése helyett elkötelezi magát egyetlen megoldási mód, eszköz, út mellett, amelyet utasításba adva konfliktust eredményezhet. Ha tiszteletben tartjuk a mögöttes szükségletet, de más, másoknak jobban elfogadható megoldásokat javaslunk, akkor közelebb kerülhetünk a nyer-nyer helyzethez" - mondja.

Szathmáriné Balogh Mária azt javasolja: először utaljunk vissza a kérésre és tisztázzuk, valóban arról van-e szó, amit mi értünk alatta. Ezt követően vázoljuk fel annak kockázatait mind magunkra, mind a többiekre, illetve a cégre nézve. Majd álljunk elő a helyzetre vonatkozó problémamegoldással, javasoljunk más alternatívát. Amennyiben a dolgozó taktikusan, udvariasan és átgondoltan él a "nemet mondás" eszközeivel még konstruktív problémamegoldásba is átfordíthatja a folyamatot. Ezzel szemben az öncélú ellenkezés, a makacsság, a megfellebbezhetetlenség érzése - különösen válság idején - nem ajánlatos.

Néhány minta (minden esetben más-más stratégia és szóhasználat a jó):

"Most egy nagyon fontos megbeszélésre készülük, és kevés az időm. Biztosan van valaki az irodában, aki meg tudja csinálni."
"Szívesen segítek, de ehhez nem értek. A ... osztályon vannak ezzel foglalkozó emberek."
"Most benne vagyok egy határidős munkában. Ha gondolod, később megmutatom, hogyan kell, és akkor legközelebb te is meg tudod csinálni."
Új munkatársnál, ha egy kolléga kér egy feladatot: "Szívesen megcsinálom, de az ügyvezető nem említette, hogy ez is a feladatkörömbe tartozna. Ha gondolod, utánakérdezek."

Takács Gabriella