A Lepizsán házaspár immáron hetedik éve él Göteborgban, Svédország délnyugati részén. Károly aneszteziológusként dolgozik egy egyetemi kórházban, Katalin pedig nappali tagozaton hallgat jogot, hogy magyar jogi diplomáját honosítani tudja. Károly a kevesebb munka és a hazainál ötször magasabb fizetés miatt döntött úgy, hogy itthagyja a magyar egészségügyet. Jól érzik magukat, egyelőre nem akarnak visszatérni. Igaz, hozzáteszik, a pénz és a jólét nem minden... 

Hirdetés

Károly: Itthon anaeszteziológusként és intenzív terápiás szakorvosként dolgoztam 11 év orvosi gyakorlattal a hátam mögött, amelyből 6 év szakorvosi gyakorlat volt. Először Norvégiába akartunk menni. 2000-ben láttam egy tévéműsort, amelyben norvégiai orvosi állásokról volt szó. Utána beadtam az önéletrajzomat a Magyar Orvosi Kamarához, tudniillik a kamara segített a közvetítésben. Ebből a norvég lehetőségből aztán nem lett semmi, de bent maradtak az adataim a rendszerben. Két évre rá megkerestek, hogy érdekelne-e a norvég helyett egy svédországi állás. A svédek részéről a megyei önkormányzat (länstryrelsen) szervezte az egészet a Magyar Orvosi Kamarával együttműködve. A közvetítői háttér megnyugtató volt, enélkül valószínűleg nem kísérleteztünk volna.

- Mit ajánlott a svéd partner, ami miatt vonzónak tűnt az állás?

Károly: Több fizetést, több szabadidőt, szakmai fejlődési lehetőséget, nyelvtanfolyamot és segítettek albérletet is keresni.

- Nagyságrendileg egy ilyen állás mennyivel fizet többet a magyarnál?

Károly: Körülbelül ötször magasabb fizetést jelentett, pedig otthon sem tartoztam a rosszul fizetett orvosok közé. A munkaidő pedig sokkal kedvezőbb, mint Magyarországon. Otthon egy orvos nem mehetett haza az ügyelet után, így gyakorlatilag 30-32 órákat is dolgoztunk egyhuzamban, amit embertelennek tartottam. Így átlagban  heti szinten 60-80 órát voltam bent a kórházban. Itt kötelező a maximálisan heti 40 órás munkahetet betartani, ami jelentősen több a szabadidőt is jelent.

- Lehet tervezni az idővel? Rugalmas az időbeosztás?
 
Károly: Igen lehetséges. A reggeli vagy délutáni munkakezdés fix, de egyébként eléggé rugalmas a rendszer. Arra is van lehetőség, ha egy orvosnő kisgyerekeket nevel, akkor 75 százalékban, vagy 50 százalékban vállaljon munkát. Persze egy apa is megteheti ugyanezt, néhány hónapig.

- Nehéz volt megszokni Svédországot? Mi volt a legfurcsább?

Károly: Megszokni nem volt nehéz. Az első 2 évben fantasztikusan éreztük magunkat a beilleszkedési nehézségek ellenére is. Svédország a világ egyik legnyugisabb helye, sőt időnként túlságosan is az.... Furcsa volt az őszi-téli szinte állandó sötétség és az eső. Igaz, ezt kárpótolja a világos nyár. Nyáron Svédország délnyugati része igazán kellemes hely. A kulturális különbségeket inkább pozitívan éltük meg. Van mit tanulni a svédektől. A legegyszerűbb emberekben is van egyfajta alaptisztesség. Nem akarjuk őket idealizálni, de tényleg nagyon nyugodt, kedves emberek. A svédek nagyon erősen kollektív szelleműek. Szeretnek és tudnak is együtt egymásért csoportban dolgozni. Jellemző még rájuk a konformitás, és ha csak tehetik, kerülik a konfliktust. Ezért néha akkor sem konfrontálnak, ha kellene.

- A híresen kemény svéd adórendszert mennyire érzitek megterhelőnek?

Károly: Valóban elég komolyak az adóterhek. 5 koronából 3 korona megy vissza az államkasszába. De a svédek rendesen adóznak, mert látják, hogy visszajön a pénz ingyenes oktatás, autópálya-használat, majdnem ingyenes egészségügyi, bölcsődei, óvodai ellátás formájában.
 
- Katalin, feleségként, és nem orvosként hogy tud érvényesülni Svédországban?

Katalin: Ez már nem annyira egyszerű. Ha valakinek jól hasznosítható - valamilyen nemzetközi jellegű - szakmája van, akkor sem könnyű a helyzete, mert ha éppen az adott területen svéd munkaerőt is találnak, akkor a svédet választják. Van ismerősöm, aki tanárnő volt és átképezte magát nővérnek, mert abból hiány van és így talált állást. Persze olyan is van, aki megtartotta a szakmáját, de így még éveket kell tanulnia, hogy egyenrangú legyen a munkaerőpiacon. És természetesen a svéd nyelvtudás itt alapkérdés. Ha valaki csak az angollal akar boldogulni, akkor nagyon lecsökkennek a lehetőségei. Én két diplomával érkeztem, az első szociális munkás, a második jogász. A szociális munkás diplomámat elfogadta a diplomákat honosító svéd szervezet (Högskolaverket), de a jogot nem. Csak főiskolai, ún. bachelor besorolást kaptam, így 2 évet kell tanulnom egy itteni jogi egyetemen, hogy jogászként elhelyezkedhessem. Emiatt jelenleg nem dolgozom, hanem a nehezebb megoldást választottam, itt is elismert jogi diplomát szerzek.  Dolgoztam már itt Svédországban, mint szociális asszisztens 2 hónapot még a kislányom születése előtt. Magyarországon az utolsó munkahelyem egy minisztérium volt. Ehhez képest ez nagy visszalépés volt...

- Külföldiként fizet valamilyen tandíjat?

Katalin: Ingyen van a felsőoktatás, tandíjat nem fizetünk, de a könyveket mi vesszük meg. Ezen kívül az állam ad ösztöndíjat, amit minden félévben pályázni kell. Plusz van lehetőség tanulmányi kölcsönt felvenni. Az ösztöndíj havi összege körülbelül 100-120 ezer forintnak megfelelő összeg, amit nem kell visszafizetni. Ugyanakkor ha valaki kölcsönt vesz fel, az sem borzalmas teher, mert akár 20-30 évig is visszafizetheti.

- Milyen szakmában keresnek most leginkább munkaerőt a svédek?

Katalin: Orvosokat és általános nővéreket nagyon keresnek. Ugyanakkor igény van számítógépes szakemberekre is. Hiány van például pszichológusból is és egyes tanári szakmákból, meg munkaterapeutát is keresnek, de nem biztos, hogy ha egy magyar kijön ide ilyen képzettséggel, akkor automatikusan állást kap.

- Miért?

Károly: Mert általában jellemző a svédekre, hogy ha találnak svéd szakembert egy területre, akkor inkább őt alkalmazzák. Az orvosoknak és a nővéreknek, meg általában az egészségügyi területen dolgozóknak azért van szerencséjük, mert erre konkrétan cégek szakosodnak, hogy közvetítsenek szakembereket.

A svédeknél rájöttek arra, hogy sokkal több orvos kell, ha nem akarják túlterhelni az ittenieket. Az orvosi képzés a világon mindenhol nagyon drága. A magyar képzés elég jó és ezért nagy a kereslet nyugaton a magyar orvosok iránt. Más szakmák másként esnek a latba. Például egy magyar nővér először csak segédápolóként (undersköterska) dolgozhat, és ha teljesítette a munkához való feltételeket (gyakorlati idő és különféle vizsgák -
akkor dolgozhat szakmájában.

- Ezek szerint akkor főként az egészségügyi szakembereknek érdemes Svédországban gondolkodni?

Károly: Igen, az egészségügy az ami abszolút a legkönnyebben konvertálható. Ezen belül is az orvosokat jobban preferálják. Ugyanakkor hallottunk egy-két honfitársunkról, akik az építőiparban helyezkedtek el. A jogász pálya már sokkal inkább kötődik egy-egy országhoz. A magyar jogi diplomát nem veszik egyenértékűnek egy itteni jogi diplomával.

- Tervezik, hogy hazajönnek?

Károly: Háát... most nem érezzük aktualitását, hogy finoman fogalmazzunk. Ha az itteni fizetésünk felét kapnánk, azért már hazamennénk, mert vannak dolgok, amik bizony hiányoznak. Otthoni szeretteink, barátaink, szellemi gyökereink. Sok tekintetben pótolhatatlan, ha az ember az anyanyelvén beszélhet, gondolkodhat és intézheti az ügyeit...  Persze a magyar bürokrácia miatt még mindig egyszerűbb itt svédül ügyet intézni, mint otthon a hivatalokkal birkózni. Az itteni magyarok közül nem mindenki viseli jól lelkileg a távollétet. A pénz és a jólét nem minden...

Szobota Orsolya